Hol is kezdjem. Tulajdonképpen nem mindig szerettem ennyire főzni. Amikor még fiatalabb voltam, persze most sem vagyon annyira öreg, messzire elkerültem a konyhát és soha nem fírtattam, hogy mégis hogyen kerül az ebéd az asztalra. Aztán felnőttem és akkor kicsit közelebb kellet kerülnöm a konyhához, mivel más választásom nem volt, hogy étel kerüljön egy egyedülálló férfi asztalára. Bár ezek nem voltak nagy kaják, pontosabban mondva nem is nevezném őket ételnek mert mindenféle félkész ételek voltak, amiket csak be kellett dobni a mikróba.
Aztán mégközelebb jutottam az ételek, az igazi ételek megismeréséhez, amikor elkezdtem besegíteni az ételek készítésébe. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy habár "A férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út", de a nőket is fel lehet csigázni egy dögös, szexi vacsival. Ugyanakkor a barátokat is közelebb lehet hozni egy nagy kajálással pl egy igazi szabadtüzes bográcsozással vidéken vagy grillezéssel és egy kis borozgatással utána. Amikor pedig megismertem a feleségem, pontosabban mikor összejöttünk, akkor gondoltam besegítek neki a főzésbe, de végül az egész konyhát elbitoroltam. Cserébe viszont próbáltam minnél jobb és finomabb ételeket csinálni és örömmel sepertem be a bókokat és csókokat egy-egy jólsikerült reggeli, ebéd vagy vacsi után. Ezért kezdtem el főzni és szerettem meg igazán.
Nem titok, hogy egyszerű és gyorsan elkészíthetű kajákat szeretek csinálni, csak úgy mint Jamie Oliver kinek tudását csak csodálni tudom és próbálom őt követni. Receptjei egyszerűek, de ugyanakkor finomak. Szeretnék egyszer úgy főzni mint ő, bár tudom, hogy kicsit későn jöttem rá, hogy MIT SZERETNÉK IGAZÁN CSINÁLNI.
