Helló mindenkinek. Tudom rohadt régen írtam, de jó mentségem van rá amivel most nem fárasztanék senkit. Viszont az egyik okot mindenképpen megemlíteném egy bejegyzés erejéig. Mégpedig azt, hogy Barbi és én elmentünk Londonba, ahol 1 teljes hetet töltöttünk. A szokásos városnézés mellett próbáltuk a brit konyhát is megtapasztalni. Hát, mit ne mondjak, furcsa egy nép az angol. Először is mindenki fut. De komolyan állandóan rohannak, ha nem sportból, akkor a metró lépcsőjén felfele. Ezt azért fontos megemlíteni, mert ez a nagy rohanás rányomja a bélyegét a kajálási szokásaikra is. Egymás hegyén hátán vannak a gyorsétteremek és a nagy közértek pl Sainsbury, aminek a választéka meglepő elemeket is tartalmaz. A boltok tömegével tartanak mindenféle szendvicseket. Komolyan, szinte minden bolt árul szépen becsomagolt szendvicseket, amiket visznek mint a cukrot. ez még oké is lenne, de és itt jön a sokk, előre csomagolt kész ételek. Nem nem az amit lefagyasztva csak be kell rakni a mikróba, mondjuk számomra az is istenkáromlás, hanem ELŐRE MEGSÜTÖTT EGÉSZ CSIRKE, amit csak kicsit be kell rakni a sütőbe, hogy meleg legyen és kész is. Ugyan így készre sütött különféle húsok. ÁÁÁÁÁÁÁÁ. Ez sok volt egy olyan néptől, akiket tenger vesz körül és dögivel vannak halaik és olyan zöldségeik, amik nálunk 3szor annyiba kerülnek. És ezek kész ételeket vásárolnak ráadásul az ízük, hát nem a legjobb, és finoman fogalmaztam. Annyira rohannak, hogy nincs idejük főzni és ilyen kész ételeket esznek, azok akiknek csodálatos alapanyagaik vannak. Kiábrándító. Azt mondták, hogy az angol kaják nem a legjobban fűszerezettek és erre a legjobb példa a Herrods, ami egy luxus áruház és a királynőnek is a beszállítója. Nos ebben a puccos közértben vettünk egy Wellington pie-t, ami egy marhahúsos pite, és egy Shepards pie-t, ami pedig egy tradicionális brit kaja egy zöldséges marhahús ragu a tetején pedig krumplipüré és összesütve. Az ízüket nézve, hát az nem nagyon volt és ezért remélem, hogy nem ez az etalon a séfek számára, mert akkor nagy bajban van az ország.
Ugyanakkor sikerült egy kis gasztro túrát is megtenni és eljutottunk a Jemie's Italian-ba, Jamie olasz éttermébe a Canary Warfon. Fantasztikus volt. Magának a helynek is csodálatos hangulata volt. Tisztára olyan volt, mintha egy olasz étterem teraszán ülnénk, az egyik pultnál ott lógtak a hatalmas sonkák és a sajtokat ott szeletelték, valamint a felhasználásra szánt tésztákat ott helyben csinálták. Sikerült olyan helyre ülnünk, ahol belátunk a konyhába egy nagy üvegablakon keresztül. Az ételek, a finomságok mind egyszerűek voltak, természetesek és mégis isteniek. Nem ezek nem kaják voltak hanem ÉTELEK. Még ez egyszerű marhahúsos hamburger is más volt mint máshol. Sokkal otthonosabb volt, ami tudom kicsit furcsán hangzik egy étel esetében, de szerintem ez a legjobb minősítés. Amikor ettem úgy éreztem, hogy más, hogy ez máshol megismételhetetlen. A szarvasgombás tagliatelle pedig valóban megismételhetetlen. Viszont a Pappa Pomodoro ami egy paradicsomleves, de NEEEM az édes verzió, hanem egy tényleg a paradicsomokat a meguk húsos valójában tartalmazó levesről van szó. Na az, annak ellenére, hogy szintén isteni és a rohadt hideg brit időjárásban megtett közel 500 feleslegesem megtett méter alatt elszenvedett kihülést pillanatok alatt felolvasztja, megismételhető. A másolat pedig, hozza a várt ízt és élményt.
Az másik nagy állomása a gasztro túrának a Borough Market, ami ugyan csak egy egyszerű zöldség piac, mint itt a Vásárcsarnok, de akkor is egy élmény volt. Azt mondták érdemes korán menni. Na mi fél 9re értünk oda, ami itthoni viszonylatban már elég késő, hát ők szemmel láthatóan másként értelmezték a korai kelést, mert akkor kezdtek el kipakolni. 1-2 látogató lézengett csak és fantasztikus volt látni, amikor a friss halakat és tengeri tengeri herkentyűket pakolták ki a jégre és semmi szaguk nem volt, ami a frissesség egyik jele. A friss zöldségek, az 1m átmérőjű sajtok mind akkor pakolták ki ahogyan a friss péksüteményeket és a különböző savanyúságokat. Nem is tudom már hova fokozni. Állat volt. Ezt látni kell.
Be is fejezem mára, mert írásban ezt nem is lehet annyira visszaadni, de remélem azért kedvet tudtam csinálni hozzá.
